Mindig is imádtam kötni. Anyutól tanultam egészen kicsi koromban.  Emlékszem, hogy a lehető legnagyobb tűt adta a kezembe, hogy minél könnyebb dolgom legyen. Fáradhatatlanul mutogatta, hogyan kell csinálni, és nekem borzasztóan tetszett. Ültünk egymás mellett és sorról sorra haladtunk, ő a kis tűvel, én a naggyal :). Tíz évesen már kardigánt kötöttem unokaöcsémnek. Azt nem tudom, hordta-e, de nekem nagyon tetszett :D.

Aztán volt egy elég hosszú idő, amíg nem vettem kötőtűt a kezembe. Nem is értem, miért. Gimi, főiskola, fiúk, bulik, kerestem önmagam, csak nem találtam. Valószínűleg azért, mert el voltunk rejtve a varródobozban. Én is meg a kötőtűk is.

Mikor sok fordulat után oda jutott az életem, hogy kisfiam még nem volt fél éves sem, és én már a kislányomat hordtam, gondolom, érthető módon igyekeztem olyan elfoglaltságot keresni, amit üres óráimban egy fotelban ülve, kényelmesen tudok végezni. Mikor a Facebookot már halálosan untam, eszembe jutott a párom anyukájának varródoboza és a zsák maradék fonal, amit nem sokkal korábban örököltem meg. Elkezdtem újra kötni. Bármiféle fantáziával bíró minták persze csak angolul vannak. Én egész jól beszélek angolul, de kötés-szaknyelvet sem a gimiben, sem a főiskolán nem oktatnak :), úgyhogy gyakorlatilag elölről kezdtem az alapoktól, immáron angolul :). Videókat néztem, megtanultam kötés-leírást olvasni, és a végére egész jó kis babacuccok kerekedtek ki belőle.

Természetesen néhányat megosztottam a Facebookon, és nagyon büszkén konstatáltam, hogy sok ismerősömnek tetszik. Többen megkerestek, hogy nem dolgoznék-e rendelésre.

Ennek hatására szépen, lassan körvonalazódott bennem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni hosszú távon.

Amíg a felszínen a maradék fonalból készült babaruhákra zsebeltem be a dicséreteket, a háttérben elkezdtem horgolást tanulni, mert mindig is vonzott, csak túl bonyolultnak tartottam. Rengeteg oktatóvideót néztem meg, és természetesen rövid úton kikötöttem az amigurumiknál :).

Azóta megszületett a kislányom is, a fotelban ücsörgés már kevésbé gyakori elfoglaltságom lett :D, de ettől függetlenül igyekszem minden pillanatot kihasználni, hogy köthessek és horgolhassak. A jövőben pedig ezeknek a pillanatoknak ti is részesei lehettek, ha szeretnétek, kedves olvasóim! 🙂