Category: Uncategorized

The 1st Birthday of GK and of a new me

Leave a comment

Usually Saturdays are my blog post-days but today is different as Gynka Knitwear turned 1 year old exactly today! Which means, I created my Instagram account a year ago 🙂 .

I had Gynka Manufaktúra before, where I shared my WIPs but I wanted a different account for my own designs. It became much more successful and had more followers and likes in quite a short amount of time.

A whole lot of things happened this year… it seems it was much longer than a single year and yet it was gone so fast. I have many achievements to be proud of and I feel I have learnt many things. Not just as a knitter but as a person as well. I don’t want you to be bored of my knitting successes, I listed them a few posts back in my end-of-year summary, I won’t repeat myself. I would rather write about my personal improvements.

The most important lesson I learnt from this past year as a person was to handle critics and offences (I am thinking about those nasty nay-sayers and not the constructive ones. I like the constructive kind, which I can improve from). I always had a problem with showing up. That is why it was a really hard decision for me to step out of the crowd and show my art to others. The critics are always there watching every move. So I didn’t move for a long time.

But being locked in a house alone with two little babies made me want to have some attention. I could be the mom posting cute pictures of the kids all day to every social media sites possible but that is not really me. It’s the kids. It was me, who wanted that attention. And I wanted it really bad. So I got it. And very soon I got my @ss kicked for it. My first reaction was I must have done something wrong. The second was disappointment and anger, and the third was: “OK, I should do something about this issue before it starts influencing my creativity”. So I started searching for motivation.

What I found was a speech of Theodore Roosevelt, held in 1910 (the exact day was April 23 which is actually my birthday – so this must be meaning something 😉 ). I share it with you because I know there are plenty of makers struggling with the same thoughts as I was. I hope it helps putting things back into place, like it did for me. It is called The Man In The Arena:

“It is not the critic who counts; not the man who points out how the strong man stumbles, or where the doer of deeds could have done them better. The credit belongs to the man who is actually in the arena, whose face is marred by dust and sweat and blood; who strives valiantly; who errs, who comes short again and again, because there is no effort without error and shortcoming; but who does actually strive to do the deeds; who knows great enthusiasms, the great devotions; who spends himself in a worthy cause; who at the best knows in the end the triumph of high achievement, and who at the worst, if he fails, at least fails while daring greatly, so that his place shall never be with those cold and timid souls who neither know victory nor defeat.”

OK, so here am I in the arena, showing up. My face is marred by dust and sweat and blood. Who am I? I am an enterpreneur. And so here is another one of my favourite motivations for all of you, my maker friends, an excerpt of Common Sense by Thomas Paine:

“I do not choose to be a common man.
It is my right to be uncommon … if I can.
I seek opportunity … not security.
I do not wish to be a kept citizen,
Humbled and dulled by having the State look after me.
I want to take the calculated risk,
To dream and to build. To fail and to succeed.
I refuse to barter incentive for a dole;
I prefer the challenges of life to the guaranteed existence;
The thrill of fulfillment to the stale calm of Utopia.
I will not trade freedom for beneficence
Nor my dignity for a handout
I will never cower before any master
Nor bend to any threat.
It is my heritage to stand erect, proud and unafraid;
To think and act for myself,
To enjoy the benefit of my creations
And to face the world boldly and say:
This, with God’s help, I have done.
All this is what it means to be an Entrepreneur.”

Conclusion: I have the creativity in me. I have the power to make new things, to transform yarn into a whole new piece of art that hadn’t existed before. But I am human and I make mistakes. And I am really proud of this, too. Should I care about the ill will of those people who doesn’t even know how to knit? NO. It is that simple. Learn to design a knitting pattern and knit it up yourself, otherwise I am in no way interested in your feedback. This was the lesson of 2017.

And this, my dear friends, is a H.U.G.E. lesson! Life is much more easier, more beautiful and I can use my spare positive energies for creating. I am pretty sure the year ahead will be even more prosperous than 2017 was.

So let’s celebrate! I am hosting a giveaway on Instagram: the winner receives any 3 digital copies of knitting patterns of The Enchanted Forest Collection! Anyone can enter the giveaway until midnight (January 28, 2018). For further details please check my Instagram account: (link).

If you missed the giveaway, do not worry, all patterns in my Ravelry Pattern Store are on sale until Sunday February 4, 2018! To shop GK patterns, go to: (link).

Aaaaand, if you happened to miss my Birthday Pattern Sale on Ravelry, too, I still have something for you 🙂 : grab your 15% discount on your first GK digital download by joining Gynka Knitwear U-Knit Club here: (link)! This way I can guarantee, you will never miss a GK Pattern Sale any more! 😉

KNIT. WEAR. SHINE.

XOXO,

Mici

Januári megtisztulás és az újévi fogadalmak

1 Comment

Decemberi rendszeres programunk Csabával, hogy egy este elmegyünk vacsorázni kettesben (minden évben ugyanoda… :-)), és értékeljük az elmúlt évet. Megbeszéljük a sikereinket, csalódásainkat, mi az, amiben fejlődtünk, és mik azok a pontok, ahol még van hová fejlődnünk. Úgy gondolom, hogy erre egy évben legalább egyszer nagy szüksége van az embernek, hogy tudja értékelni a sikereit és tanuljon a hibáiból. Azt is átbeszéljük ilyenkor, hogy hová tartunk, mik a jövő évi tervek, hiszen, ha nem jelöl ki magának az ember célokat, akkor egyrészt nagy eséllyel csak egy helyben toporog, másrészt nem lenne mit értékelni következő decemberben…

Én most az elmúlt évet itt a blogon nem értékelném, mert a blog csak november végén indult, nem igazán van mit értékelni. Néhány tanulságot azért levontam, és igyekszem javítani a dolgokon.

Viszont 2017… na, az már más. Rengeteg tervem van, óriási káosz volt a fejemben eddig emiatt, és nem láttam, hogyan tudnám ezeket az ötleteket úgy megvalósítani, hogy legalább kifelé ne csapongásnak tűnjön. Sok éjszakám ráment, de felépítettem az idei évet, és már sokkal tisztábban látok.

Először is januárra kijelöltem magamnak, hogy befejezek minden elkezdett és félbehagyott munkát, és nemet mondok minden egyéni megrendelésre. Hogy ez hogyan függ össze? Hm, lássuk. Vagyok én, aki imádok kötni, tanulok horgolni, és egyesek szerint úgyis csak otthon ülök a gyerekekkel, más dolgom nincs is (nekik elárulom amúgy, hogy DE, VAN :-P. De ezt csak az tudja, aki volt már otthon gyerekkel). Szóval kötögetek gyanútlanul, miközben szövögetem magamban az ezzel kapcsolatos terveimet, majd egyre többen kérnek fel/meg, hogy nekik is készítsek valamit. Megtisztelve érzem magam, természetesen elvállalom, nagy lelkesedéssel megcsinálom, rettenetesen örülök, ha látom, hogy tetszik, és még többet vállalok el… persze mindegyikbe belekezdek, mert látnom kell, hogy alakul, de befejezni nem tudom, mert ehhez fonal nincs, ahhoz tű nincs, rendelni egy-egy gombolyag fonalat vagy tűt nem fogok, mert akkor még a szállítási költség se kevés, össze kell várnom egy csomót… amazt a darabot méretre kellene igazítani, de ahhoz az egész mintát újra kell számolni, ami, hát egyáltalán nem könnyű (legalábbis nekem)… Ez sem szakmai fejlődés, sem  anyagi szempontból nem kedvező nekem, rengeteg időm, energiám és nem utolsó sorban pénzem megy el olyan dolgokra, amit nem önszántamból, ezért – lássuk be – nem szívből készítek. Egyáltalán nem abba az irányba haladok, amerre eredetileg szerettem volna, arra meg, amire kellene, egyáltalán nincs időm (a családomat is beleértve). Imádok kötni és horgolni, és szeretném, hogy ez így is maradjon 🙂 … tehát drasztikus lépésre szántam el magam: bármilyen megtisztelő mások felkérése és bármennyire megbántok valakit ezzel, NEM vállalok több egyéni kérést. Ez nem az én irányom, nem ide tartok. Amire már igent mondtam, azt természetesen be fogom fejezni, de ez a vége. Hogy mi lesz helyette? Nos ennek nagy része még titok :). De amennyire lehet, igyekszem benneteket beengedni a kulisszák mögé! Annyit elmondhatok, hogy lesz saját tervezésű, prémium minőségű fonalból készült holmi babáknak és mamáknak, néhány játék, tű- és fonaltesztek… illetve talán kötés- és horgolásleírások is!

Másodszor kipucolok minden maradék fonalat, és alaposan kitakarítom a műhelyt. Tiszta munkahely, tiszta fej :). Erre többek között azért is szükség van, mert egy tetemesebb mennyiségű fonalmegrendelés van úton ide, amit valahol tárolnom kell… helyem pedig jelenleg nem sok van hozzá :D.

Harmadszor csinálok egy részletes tervet az évre (ami nagyvonalakban már kész is van), amit próbálok tartani a körülményekhez képest, és aminek a megvalósításához többetektől kértem is már segítséget :). Úgy gondolom, egy egész jó csapat formálódik a Gynka Manufaktúra hátterében, akiket idővel szeretnék majd bemutatni nektek, Kedves Olvasók! Na, de egyelőre tényleg nem mondhatok többet!

Leckék a blogon

Leave a comment

Amikor kitaláltam, hogy megtanulok horgolni, próbáltam magyar nyelvű oldalakat, blogokat keresni, amik segítségemre lehetnének, de sajnos nemigen találtam ilyet. Idegen nyelven rengeteg van, mintákkal, hasznos segédletekkel, de itthon ilyenek vagy nem léteznek vagy senki nem állítja jól be a keresési feltételeket,és nem lehet rájuk találni. 

Ha valami érdekeset találtam, az is évek, de legalábbis hónapok óta nincs frissítve. Persze az is lehet, hogy az én gépezetemben van a hiba. Azt nehezen tudom elképzelni, hogy ennyire nem érdekli az embereket a tű és a fonal… 😀

Szóval eredetileg csak egy olyan blogot szerettem volna, mint egy jegyzetfüzet, a saját tapasztalataimmal, mintáimmal, és nem akartam  az elméleti részekkel foglalkozni. Ugyanakkor a gyakorlat sokszor nehezen megfogalmazható elméleti háttér nélkül. Úgyhogy most írtam két leckét, illetve már a harmadik is úton van, a Tudásbázis menüpont alatt találjátok meg őket. A leckék a saját tapasztalataim alapján készülnek és bővülnek, illetve fogok idegen oldalakról is fordítani, mert nagyon sok hasznos infó van, és ezzel a “szakmai” angollal nem biztos, hogy mindenki boldogul. 

A ti tapasztalataitok is sokat számítanak, ezért ha valaki szeretne megosztani valamit, nyugodtan tegye meg akár hozzászólásban, akár e-mailben! 

Gynka Manó státusza

Leave a comment

Érdekes, és egyben megtisztelő levél érkezett a Gynka Manufaktúra műhelybe… Nagy lehet a felfordulás az Északi-sarkon, ha maga a Télapó kér segítséget a karácsonyi ajándékok elkészítéséhez! Ki tudna ennek ellenállni?!

Igazából szerintem az történt, hogy Télapó hallotta azt a kívánságomat, miszerint a bennem sok-sok év alatt felhalmozódott kreativitást, tervet és mesét szeretném végre fizikailag tapinthatóvá tenni. Én ezt kapom tőle karácsonyra!

Akárhogy is, ez egy win-win helyzet Télapónak és nekem is, hát bele is kezdtem a mackók, manók és a többiek tervezésébe, és alig várom, hogy megosszam veletek az elkészült apróságokat :).

A kezdetek

Leave a comment

Mindig is imádtam kötni. Anyutól tanultam egészen kicsi koromban.  Emlékszem, hogy a lehető legnagyobb tűt adta a kezembe, hogy minél könnyebb dolgom legyen. Fáradhatatlanul mutogatta, hogyan kell csinálni, és nekem borzasztóan tetszett. Ültünk egymás mellett és sorról sorra haladtunk, ő a kis tűvel, én a naggyal :). Tíz évesen már kardigánt kötöttem unokaöcsémnek. Azt nem tudom, hordta-e, de nekem nagyon tetszett :D.

Aztán volt egy elég hosszú idő, amíg nem vettem kötőtűt a kezembe. Nem is értem, miért. Gimi, főiskola, fiúk, bulik, kerestem önmagam, csak nem találtam. Valószínűleg azért, mert el voltunk rejtve a varródobozban. Én is meg a kötőtűk is.

Mikor sok fordulat után oda jutott az életem, hogy kisfiam még nem volt fél éves sem, és én már a kislányomat hordtam, gondolom, érthető módon igyekeztem olyan elfoglaltságot keresni, amit üres óráimban egy fotelban ülve, kényelmesen tudok végezni. Mikor a Facebookot már halálosan untam, eszembe jutott a párom anyukájának varródoboza és a zsák maradék fonal, amit nem sokkal korábban örököltem meg. Elkezdtem újra kötni. Bármiféle fantáziával bíró minták persze csak angolul vannak. Én egész jól beszélek angolul, de kötés-szaknyelvet sem a gimiben, sem a főiskolán nem oktatnak :), úgyhogy gyakorlatilag elölről kezdtem az alapoktól, immáron angolul :). Videókat néztem, megtanultam kötés-leírást olvasni, és a végére egész jó kis babacuccok kerekedtek ki belőle.

Természetesen néhányat megosztottam a Facebookon, és nagyon büszkén konstatáltam, hogy sok ismerősömnek tetszik. Többen megkerestek, hogy nem dolgoznék-e rendelésre.

Ennek hatására szépen, lassan körvonalazódott bennem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni hosszú távon.

Amíg a felszínen a maradék fonalból készült babaruhákra zsebeltem be a dicséreteket, a háttérben elkezdtem horgolást tanulni, mert mindig is vonzott, csak túl bonyolultnak tartottam. Rengeteg oktatóvideót néztem meg, és természetesen rövid úton kikötöttem az amigurumiknál :).

Azóta megszületett a kislányom is, a fotelban ücsörgés már kevésbé gyakori elfoglaltságom lett :D, de ettől függetlenül igyekszem minden pillanatot kihasználni, hogy köthessek és horgolhassak. A jövőben pedig ezeknek a pillanatoknak ti is részesei lehettek, ha szeretnétek, kedves olvasóim! 🙂