Idén lesz az első karácsonyunk karácsonyfára veszélyes gyerkőcökkel. Tavaly ilyenkor a kislányom még pocakban volt, a kisfiam pedig akkor tanult éppen segítség nélkül ülni. Mászni mászott már, de felraktuk a karácsonyfát egy asztalkára, és így teljesen kikerült a látóteréből. Na, most ez nem így lesz :D. Dani mászik. Csak már nem a földön, hanem mindenre fel, minél magasabbra. Ha kell, akkor “lépcsőket” is épít magának dobozokból, székekből, mikor mit talál, és mit tud elmozgatni. Ha pedig éppen nem mászik, akkor rohan. Fannitól sem áll ez távol, mert ő meg kacagva nézi, ahogy a bátyja a kanapé háttámláján egyensúlyozva próbálja levadászni a szobai futóka alsó hajtásait. 

A törékeny üvegdíszeket a fentiek miatt idén ki se veszem a dobozból, helyettük alternatívát kerestem, mert dísz nélkül mégis csak egy szobafenyő a karácsonyfa… 

Szerencsére rengeteg ötletes dolog van, ami nem törik, nem vág és nem szúr. A sok egyéb mellett viszont a horgolt díszek sem maradhatnak el természetesen. 

Mivel Mézes Kali nagy sikert aratott a gyerekek körében itthon, ezért őt kicsit módosítva elkészítettem függőnek is. 

Szintén kellett egy manó is, ha már ennyi manó készült idén, a fa sem maradhat nélkülük. 

A hóemberek pedig azért kellettek, hátha meghozzák a havat a fehér karácsonyhoz. 

Mindhárom dísz könnyű és gyorsan elkészíthető. Még jobban leegyszerűsítette volna amúgy a feladatot, ha lettek volna itthon szemek (az előző bejegyzésben írtam már a biztonsági szemecskékről, amikre hónapok óta várok Kínából…). De végül feladtam a várakozást, és mindegyik figurának horgoltam szemet hímzőfonalból. Az utolsó a manó volt, amit befejeztem tegnap délelőtt. Megelégedve nézegettem az elkészült díszeket és közben készítettem magamnak egy bögre teát jutalomból. Ebben a pillanatban megérkezett a postás. Szerintetek mit hozott?! Igen. 300 db biztonsági szemet. Nem tudom, sírjak-e vagy nevessek…  😀