2015 nyarán örököltem egy zsák maradék fonalat. Nem is tudom, miért tettem félre, mert akkor még egyáltalán nem gondoltam, hogy újra kötni fogok. Gyerekkoromban kötöttem utoljára, és már el is felejtettem, mennyire szerettem így tölteni az időt. Aztán mikor várandós lettem a kislányunkkal, és hosszú órákra fotelba kényszerültem, hálát adtam a sorsnak, hogy az a zsák ott van az emeleten, mert így jól teltek a napok.

Megtanultam angolul kötés leírást olvasni, és sorra elkötöttem a gombolyagokat. Az ismeretségi körömben sokkal nagyobb sikert arattam vele, mint amire számítottam, és ez egy hosszabb távú döntés felé sodort :).

Néhány darabot le is fotóztam, álljon itt egy galériában, hogy honnan is indult a Gynka Manufaktúra ötlete 🙂